1905. Cion bölcseinek jegyzőkönyve
1947. moszkvai párthatározat
2009.multinacionális nagytőke
mind ugyanazt akarta, akarja
Működőképes vízfegyver - a 21. század biznisze
A víz egyszerű, de a földi élet fenntartásához nélkülözhetetlen anyag.
Óriási mennyiségben található földünkön, mégsem dúskálhatunk: nagy baj
ugyanis, hogy a vízkészleteknek mindössze néhány százaléka iható, a többi
sós, nehezen kiaknázható vagy fertőzött. Némely földrészen rendkívül kevés
van belőle, ennek következtében évente többmilliónyian pusztulnak el vagy
betegednek meg.
A vonatkozó ENSZ-normatíva szerint Magyarország egész területe aszállyal
sújtott térségnek tekintendő. Hazánk mégis aránylag jól áll a víz
dolgában, de ez sajnos a mostani kormányzat intézkedései nyomán minden
bizonnyal hamarosan megváltozik. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap
(IMF), a láthatatlan világkormány hihetetlenül nagy hatalmú, látható
tagjai célul tűzték az ivóvízkincs privatizálását. A fokozódó lakossági
ellenállást figyelembe sem veszik.
A Világbank következetesen kényszeríti a kölcsönért folyamodó országokat a
vízművek privatizálására. 2004-ben például négymilliárd dollárt irányoztak
elő a privatizáló óriáscégek támogatására. A kölcsönt vissza kell fizetni,
tehát a privatizáló cégek minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt
felhasználnak a haszonszerzésre.
Működőképes vízfegyver
Feltételezhető, sőt majdnem biztosra vehető, hogy a jelenlegi kormánynak
nyújtott hitel egyik feltétele a magyar vízművek privatizációjának
elősegítése volt. Ennek előszele már javában fújdogál. Máris napirenden
van az öt állami tulajdonú regionális vízmű összevonása és a tőzsdei
bevezetésre való előkészítése - ez pedig a privatizálás a "hátsó ajtón"
vagy a "kutya lukán" keresztül. Hazánkban nincs annyi tőke, amennyi a
felvásárlásukra kellene. Tehát ha a részvények megjelennek a piacon, a
Bechtel vagy egy másik cég bejön, fillérekért megveszi a részvényeket, és
ezzel a mai államvezetés megint hozzájut kéthavi pazarlás fedezetéhez. A
pécsi önkormányzat is előkészületeket tesz vízműveinek eladására. Sajnos a
polgároknak - sem ott, sem máshol - fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk,
milyen gyalázatos kizsákmányolás elszenvedői lehetnek.
A "négy nagy" gigahatalma
Amint említettük, a Világbank óriási összegeket tett félre a világ
vízműveinek magánkézbe kényszerítése céljából. Ennek persze több oka
lehet, de először nézzük meg, mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak. Először
is magasabb árat. Ki az a bolond, aki hatalmas összegeket fektetne be -
hacsak nem volna lehetősége a garantált nagy haszonszerzésre. Ez a
vadkapitalizmus lényege. Azaz a legkevesebb befektetéssel a legnagyobb
haszon elérése. Ha pedig monopolhelyzetbe kerül egy vállalat, ki
akadályozhatja meg a lehető legnagyobb haszon kisajtolásában? Mostanában
nagyjából négy óriáscég uralja ezt a területet: a francia Suez és Vivendi
(amely újabban Veolia Environment névre hallgat), a Német RWE-AG és az
angol Thames Water, a Bechtel- United Utilities tulajdona. Ezek
szolgáltatják a vizet, és kezelik a szennyvizet száz országban - majdnem
háromszázmillió fogyasztónak. Ha minden a terveik szerint teljesül, tíz
éven belül a fogyasztók hetven százaléka a markukba kerül.
Mivel jár a víz privatizációja? Magasabb árakkal és gyenge
szolgáltatásokkal - mint a világ számos táján tapasztalható. Ausztrália:
1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták fertőzték meg a
privatizáció után.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízműveket,
a víz ára kétszeresére emelkedett, a minősége pedig romlott. A társaság
kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a
számla kifizetését.
Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem
tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.
Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízművek privatizációja ellen.
Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minősége csökkent,
miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízműveket.
Kolera terjedt el.
Egyesült Államok, Felton,
Kalifornia: a város 2008. május 30-án ünnepelte a vízművek privatizálása
elleni győzelmét. "Ez óriási győzelem Felton város lakóinak - mondták -,
és jó példa más városoknak is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal,
amelyek óriási haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek
tekintettel a vízlelő helyek sebezhetőségére."
Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros kirúgta
a nyerészkedő vállalatokat, és visszavette a vízművek kezelését. Párizs:
amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók felhatalmazták a
vízművek visszaszerzésére. A választási ígéretet az emelkedő vízárak
kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester hivatala közleményben
jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási ígéretet. Az 1985-ben
privatizált vízműveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi
kezelésbe.
Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme végződött
teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízművek visszavételét.
Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes időszak, amelyet a folyamatos
titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az vállalkozókat, igyekeztek
eltitkolni a rosszul működő gépi felszerelés miatt keletkezett
szennyvízkiömléseket stb.
A 21. század biznisze
A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e témában,
pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresőbe: water privatization.
Annyi adat jön elő, hogy nem győzi feldolgozni őket.
A Fortune magazin szerint a víz "...a világ egyik legnagyobb üzleti
lehetősége. A víz lesz az az üzlet a 21. században, amely az olaj volt a
20.-ban. Az elmúlt tíz évben három óriásvállalat csendben megszerezte
mintegy háromszázmillió ember vízellátásának jogát az egész világon."
Kanada, Egyesült Államok, Európa, Ázsia és Dél-Amerika újságíróinak
tizenkét hónapos nyomozása, az erről készült jelentés szerint a jövő a
kétségestől a katasztrofálisig minősíthető. Amerikai és kanadai
vizsgálatok szerint a jóhiszemű önkormányzatok az óriásvállalatok nagy
rábeszélő technikája által sebezhetők. A létünket fenyegető veszélynek
óriási irodalma van a világban. Talán a legkiemelkedőbb elemzés a Polaris
Institute oldalain jelent meg 2004 januárjában Maude Barlow és Tony Clarke
tollából A vízprivatizáció a Világbank legújabb piacfantáziája címmel
(Water Privatization: The World Bank's Latest Market Fantasy).
Ha mindez nem elég a tömegek megmozgatására, gondoljunk a világhatalmak
küzdelmeire. Egy kialakulóban lévő világkormány által mozgatott világcég a
karmaiba került vízműveken keresztül teljesen megváltoztathatja az
erőviszonyokat - a lakosság élni akarásának, azaz életösztönének
mesterséges csökkentésével. Nem kell hozzá más, csak az ivóvízbe
juttatott, agyműködést befolyásoló kémiai vegyület. Ilyenek már ma is
léteznek. Lehet, hogy máris alkalmazzák ezeket? Fantáziajáték vagy valóság
- ez a kérdés. A vízműveken keresztül baktériumok, vírusok bevetésével
országrészek megbénítása, lakóinak kiirtása is lehetséges. Nyugodtan
mondhatjuk: akié a víz, azé a világuralom.
A víz sokkal fontosabb, mint az olaj, hiszen az utóbbit ki lehet váltani
más energiaforrásokkal, de a vizet semmivel sem lehet pótolni.
A mai magyar kormány ezzel nemigen törődik. A teljes nemzeti vagyont
jórészt elkótyavetyélték - mára alig maradt más, mint a föld és a víz.
Elszántságukból nyilvánvaló: ezek feláldozására is hajlandók a hatalom
megtartása érdekében. Ha ez sikerül nekik, megérdemeljük.
Magyaródy Szabolcs író, könyvkiadó (Hamilton, Kanada)
Utolsó kommentek